Jaipurba érve újra indult a huzavona, már megint a 'megállunk és beugrik az idegenvezető' szcenárió volt... Itt azért már rutinosabb voltam (és a türelmem is fogytán volt), meg is mondtam a vezetőnek, hogy én nem kértem őt. Persze jött a duma, hogy nem a pénz miatt csinálja, neki az a fontos, hogy az idelátogatók boldogok és elégedettek legyenek, blabla. Na mindegy, megegyeztünk az árban, aztán mentünk megnézni az Amer Fortot, az Amerben lévő várat/palotát (mivel viszonylag késöbb érkeztünk és Amerben volt a szállásom, már csak erre volt idő). Ez egy Jaipurtól 11 km-re lévő város, ami régen a tartomány fővárosaként funkcionált, amíg a maharadzsa a populáció növekedése és a víz szűkössége miatt meg nem építtette Jaipurt. A vár nem volt rossz, volt egy tükörpalota is benn, habár ez az idegenvezető nem volt annyira lenyűgöző. Illetve az egész turista lehúzáson ismét fennakadtam, itt a külföldiektől konkrétan ötször annyit kérnek el a belépőért.. Viszont üdítően hatott, hogy kevesebb volt az árus és a (külföldi) turista is.

Innen a szállásom felé vettük az irányt, ami megint szörnyű kínkeserves volt - de nem a vendéglátóm miatt. Zsolti kollégám ajánlotta be a helyet, egy helyi srác akinek elefánt farmja van és rendszeresen fogad couchsurfinges utazókat. (Aki nem ismeri, ennek az a lényege, hogy fogadsz utazókat, akik ingyen alhatnak a kanapédon.) Tényleg telis-tele van pozitív review-kkal a srác, több mint 4500 vendég volt már nála, úgyhogy leszerveztem vele a jaipuri szállást. Az idegenvezető viszont (azt csak a jóég tudja, hogy a vár után miért volt még mindig a kocsiban..) végig akadékoskodott, hogy én hova megyek, ez a hely nem is létezik, odanyomtam a kezébe a térképet, akkor is csak azt hajtogatta, hogy na ennek a közelében van egy szálloda, ő elvisz engem oda. Szószerint harcolnom és veszekednem kellett, hogy odavigyenek ahova kérem (a sofőr ugye eléggé hadilábon van az angollal). Slussz poén: egyszer ki is szállt a jóember megkérdezni a helyieket, hogy merre van az elefánt farm és állítása szerint senki nem tudta megmondani. Érdekes mód másnap városnézés közben minden harmadik ember ráköszönt a szállásadómra, mert ismerte... Miután sikerült elérnem, hogy kövessük a gps-t a címhez, azon kezdett el akadékoskodni a vezető, hogy mennyit fizetek a szállásért és az elefánt kalandért, elvisz ő engem egy jobb helyre elefántozni. Az meg egyszerűen nem fért bele a fejébe, hogy nem fogok fizetni semmit és ingyen van.

Na de láss csodát, a farm ott volt ahol a gps mutatta - de még itt sem szabadultam meg a jóembertől, kiszállt és jött be velem a farmra... Rövidre zárván, előadta magát mint az én felbérelt kalauzom, aki mindent lecsekkol nekem; még vagy 20 percig csacsogtak a szállásadómmal, majd távozása után a farmtulaj csak rám mosolygott, hogy jól bepaliztak, de sebaj, majd ő megmutatja a klassz helyeket. Szó ne róla, ha valami tök gázos hely lett volna, akkor nem bánom ha nem egyedül vagyok ott, de ez az idegenvezető tényleg sokszorosan átlépte a tűrőképességem (sőt, már a magánszférám) határait.

Innentől viszont végre normális emberek közt voltam, akik nem megkopasztani akarnak :) Ahhoz sajna későn értem oda, hogy fessek az elefánikra és megfürdessem őket (mert amúgy ilyet is lehet), de még simogatásra-barátkozásra volt idő.

Az elefántozás után felbukkant még két vendég-lakó, persze nem a kanapén nyomorogtunk hárman, a farmon lévő épületben van pár szoba ahova jöhetnek a kanapészörfösök. Egy spanyol és egy algériai-kanadai srác volt még, velük meg a szállásadóval és öccsével mentünk el vacsizni aztán még egész sokáig csacsogtunk. A vacsi tök jó volt, helyi mindenféle fűszerezésű szószós húsok naan-nal (a nevüket sajna nem tudom), aztán vacsi után még rávettek minket, hogy egy paan-t is betömjünk. Ez több évezredre visszatekintő szokás, egy tisztesebb adag, bétel levélbe csavart arekadió és dohány, amit egyben kellene bekapni és rágcsálódni rajta - állítólag segíti az emésztést. Habár a wikipédia szerint szájszag ellen rágcsálják, illetve eufórikus állapotot vált ki. Az algér srác egyből lenyomta, dícséretemre váljék, nem én voltam a legnyuszibb és nekiestem, de kb 3 perc múlva megkegyelmeztek és mondták, hogy nyugodtan köpjem ki ha nem csúszik. Jótékony hatások ide vagy oda, ilyen vacak dolgot ritkán ettem – és semmi eufórikus állapotot sem tapasztaltam utána (leszámítva amikor végre megválhattam tőle).

Másnap délelőtt a szállásadóval volt városnézés, csupa nem-turista hely: rögtönzött medence a gyerekeknek, eldugott tavacskánál haletetés (állítólag az állatok etetése jó karma), és egy picike textil múzeum, ahol én magam festhettem textilt (persze a rutinos bácsika segítségével). Felüdítő volt látni, hogy nem mindenki a turisták lehúzására bazíroz és nagyon érdekes, kedves emberek az indiaiak - ha épp nem árusok vagy idegenvezetők :)

Ezután jött értem a sofőr, persze az idegenvezetőt hozta magával (nem tudtam elég elrémítő lenni), pár helyet megnéztünk még Jaipurban, gyors ebéd (ismét észak-indiai helyi specialitás, csípős szószos paneer kesudióval, és ismét nagyon jó volt), aztán Delhi felé vettük az irányt.