Gondoltam pár kesze-kusza gondolatot még papírra vetek mielött elfelejtem :)

Tanzánia

A reptéren a szervezö iroda helyi menedzsere fogadott, ö vitt el Arushaba a szállodához. Majdnem két órás út volt, úgyhogy volt idöm kifaggatni, és az angolja is igen jó volt. Az összkép ránézésre jóval szegényebb életröl tanúskodott, mint Kenyában, amiben benne van az is, hogy Nairobi egy nagyváros, ez pedig úgymond "vidék", de meg is erösített a pasi, hogy jóval el vannak maradva gazdaságilag Kenya mögött. A fö ágazatok a földmüvelés, a tanzanite kö bányászata, és persze a turizmus. Az emberek nagy része (legalábbis ebben a régióban) földmüvelésböl, állattartásból él - ennek elönye, hogy a környéken mindig friss zöldség-gyümölcs van, azt mondta naponta járnak be a friss áruval a városba a termelök (és ezt szószerint kell érteni, reggel a fejükön a batyuval elindulnak és szépen besétálnak).

A jelenlegi miniszterelnök ingyenessé tette az általános iskolát és gimit, így a gyerekek kb 95%-a jár suliba, a maradék jellemzöen még Maasai törzsi neveltetésben részesül, ahol nem tartják az iskolát szükségesnek. A Maasai-okról is mesélt a jóember, náluk tradícionálisan az fontos, hogy kinek hány tehene/kecskéje van, így minek iskolába járni, inkább el kell kezdeni gyüjteni azokat a kecskéket. A férfi ugyanis annál jobb feleséget tud fogni, minél több állatkája van. A nök megcsonkítására is kitért a pasi, nagy szószólója a témának és sok Maasai közösségben járt felvilágosítani. Azt mondta az elmúlt kb 10 év sok változást hozott, többek közt a globalizációnak köszönhetöen, mivel a mai fiatalok már látják, hogy ez mennyire barbár szokás. Emellett a kormány is sokat tett az ügy érdekében, megnyílt a kommunikáció a témáról és ha valakiröl kiderül, hogy megcsonkított egy fiatal lányt (ezek egyébként tradícionálisan az idösebb hölgyek, ök értenek hozzá), azt börtönbe csukják. Ma már csak kevés, erösen tradíció örzö csoportban csinálják, de sajnos gyakran a lányok kérik - ugyanis amíg meg nem csonkítják meg öket, úgy bánnak velük mint egy kutyával, a férfiak hozzájuk sem szólnak, és gyakran kiküldik öket a társaságból.

Az utcai kép elég egyforma volt végig a reptér és a szálloda közt, megmüvelt földek és bodega sorok váltogatták egymást. Az úton kívül betonozást, járdát nem lehetett látni, mindenhol földutak és -járdák voltak (habár utóbbira inkább az "útszél" az igazán találó kifejezés). A lakóepületeket nem nagyon lehetett az utcáról látni, azok az "üzletsor" mögött voltak, de amennyire be lehetett kukucskálni itt-ott, többnyire tákolt agyag-bádog-fa vityillók voltak. Az üzletsoron jellemzöen bárok/kocsmák, vegyesboltok, müszaki boltok voltak. És persze egy csomó kirakodó, zöldség-gyümölccsel, ruhákkal és egyéb kacatokkal. Meg szemét mindenhol - a kuka mint olyan nem igazán elterjedt, szeméttel volt borítva az utca. Illetve lépten nyomon motoros taxik voltak, ez Kenyában és itt is elterjedt, az utas felpattan a soför mögé, és suhannak. Gyakran egészen picike babákkal is mennek így, anyuka és a soför közé besuvasztva gyakran kibukkant egy-egy pofika, a soför pedig vihette a nyakában az anyuka táskáját :) Bukósisak természetesen nem járt a fuvarhoz, ehhez képest azért nyomták rendesen. És akkor már pár szó a közlekedésröl: az út bal oldalán mennek és alapvetöen teljes káosz van :) Elöznek akkor is ha jönnek szembe (az majd csak lehúzódik vagy lelassít), keresztezödésekben pedig még lámpa mellett is zürzavar tud lenni, mindenki megy amerre gondolja. Az utak itt és Kenyában is tele vannak óriási fekvöhadsereggel, úgyhogy gondoskodnak róla, hogy ne legyen gyorshajtás. Épp felújítják egyébként a legnagyobb autópályát (amin mi is mentünk), japán mérnökök hathatós közremüködésével, úgyhogy remélhetöleg használhatóbb lesz mint a jelenlegi :)

A szálloda, ahol túra elött-után voltunk, abszolút korrekt volt (megkockáztatom ez volt a legjobb szállás az utam során :) - kivéve persze amikor ismerösnél leszek). Az emberek általában nagyon-nagyon kedvesek voltak, és az utcán is legfeljebb köszöntek vagy egyszer bepróbálkoztak eladni valamit, utána békén hagytak ha látták, hogy nem én leszek az emberük. Az itt is igaz volt, hogy embert sietni nem láttam, komótos tempóban csináltak mindent.

A hegy közelében már kiértünk a város és bodega sor miliöböl és itt már takarosan megmüvelt földek, házak, templomok voltak. Nem mondom, hogy gazdagság volt, de rendezettebb, tisztább volt a kép. Mivel hegyhez és hegytöl is vasárnap mentünk, mindenkit a szép ünneplös ruhájában láttunk az utcán. Nekem nagyon tetszettek a színek és minták amiket hordanak, élénk, vidám színek, idönként extrém párosításban, ami mégis jól jött ki. A gyerekek pedig végig nagyon lelkesen integettek nekünk :) Összességében úgy tünt, hogy ezek a hegyi emberek ugyan szegények, de boldogok, nem stresszelnek, és amennyire lehet rendben tartják a házuk táját.

Kenyával összehasonlítva az volt a benyomásom, hogy itt kedvesebbek, nyitottabbak, közvetlenebbek az emberek. Persze ez könnyen fakadhat abból is, hogy Kenyában egy nagyvárosban soför furikázott, itt pedig vidéken voltam, azon belül is 8 napot a hegyen - azért ez mindenképp egy extrém közeg. Viszont az egyik kenyai reptéri fuvarosom is azt mondta, hogy a kenyaiak agresszívabbak, különösen ha üzletröl van szó, a tanzániaiak pedig nyugisabbak, lassabban is csinálnak mindent és nem a pénzhez jutás az elsöszámú szempont.

Kenya

Most egyébként épp a déli dugóban ülök Nairobiban - ebédszünetre a többség kimegy enni -, a soför bömbölteti Beyoncet (vagy valami hasonló zenét, amit kevéssé viselek jól :)), én meg addig irogatom a blogot, már így is eléggé el vagyok vele maradva.

Közben megvolt az ebéd is, egy húsfaló helyre vitt a soför (Carnivore), ahol fix áron hozzák nonstop nyárson a különbözö húsokat - a legextrémebb a strucc volt, krokodiljuk ma nem volt, de azt nem is biztos, hogy bevállaltam volna. Nem volt rossz, de a gyanú erös bennem, hogy a soförök kapnak valamit ha a hülye nyugati túristákat odaviszik valahova (legalábbis eléggé vonakodós volt a jóember amikor ragaszkodtam ahhoz, hogy oda menjünk amit nekem javasoltak és ne oda amit ö ajánl).

A soför egyébként egy kicsit tejbetök, velem egykorú srác volt. Nem volt vele nagyobb gond, habár a megbeszélt idöpontokat elég flexibilisen kezelte.. Idönként belelkesedett és kérdezgetett (ilyenkor sikerült nekem is infót kiszedni belöle Kenyáról). Illetve az utsó két napban szerintem próbált hülyére venni és "parkolás" címszó alatt plusz pénzt kérni, vagy duplán felszámolni fuvart, de ehhez azért elöbb kell felkelnie ;) Ami némiképp komikus volt, hogy idönként kifakadt a kenyaiakra, hogy mennyire barbár és ignoráns népség, csak a saját elörejutásukat tartják szem elött, aztán 10 perc múlva ö is hasonló megnyilvánulásokat produkált.

Pár tapasztalat még röviden (lassan be kell csekkolnom a repcsihez), és egy-két infó amit Lászi vérnyomása végett jobbnak láttam távozásom után megosztani :)

• Nagyon erös biztonsági ellenörzés van mindenhol, korábbi terrorakciók miatt. Az összes bevásárló központ, múzeum, és gyakran éttermek is sorompóval lezártak, és csak a kocsi alapos átvizsgálása után engednek be - még a kesztyütartóba is benéznek. A bevásárló központokban ezen felül még fémdetektoron is át kell menni és belenéznek a táskákba. A reptérre jövet kb 2 km-rel a reptér elött már van egy biztonsági ellenörzés, itt is átvizsgálják a kocsit, a soförön kívül pedig minden utasnak be kell menni egy külön épületbe, ahol fémdetektor van, a táskákat pedig a reptérröl ismert röntgenes szalagon ellenörzik. Ezután a reptér épületének bejáratánál újra fémdetektor és röntgen, ezután jut csak be az ember a becsekkoló pultokhoz (és ide is már csak repjeggyel lehet bejönni - habár ez bemondásos alapon megy :)). A becsekkolás és útlevél ellenörzés után pedig jön az "igazi" reptéri ellenörzés, amit otthonról is ismerünk.
  Maga a be- és kilépés is jobban ellenörzött (ez Tanzániában is igaz volt), belépéskor hökamera fogadja a csúf betegségeket hozókat, ezután fotót csinálnak és mind a tíz ujjról lenyomatot vesznek. Kiutazáskor újra fotó és ujjlenyomat, hogy összehasonlítsák tényleg az az ember távozik-e aki jött is.
  Az utcákon is sok fegyveres katona volt, örzik szorgosan a rendet (habár a "rend" szó a közlekedésre és tisztaságra semmiképp sem alkalmazandó). Vali kollégája szerint gyakoriak a támadások az expatok ellen, alapvetöen csak ki akarják öket rabolni, de ha ellenkeznek, simán lepuffantják vagy -szúrják öket. Illetve azt mondta tüntetésekben is idönként le-le lönek embereket, úgyhogy azoknak sem érdemes a közelébe menni. Egy másik ismerösöm (aki önkéntesként élt Kenyában) ugyanakkor azt mondta, hogy ez csak felfújás és valójában nem rosszindulatúak, többnyire csak el akarnak valamit adni. Mindenesetre az elsö szállásomon, ami nem volt annyira jó környéken, a soförre vártam elsö nap az utcán és a recepciós lejött, hogy inkább menjek vissza és a szállodában várjak (pedig én roppantul élveztem elnézegetni az embereket és történéseket).
• A reptérre menet haladtunk el a nyomornegyed mellett, ahol tákolt sár kunyhókban laknak az emberek és még kenyai viszonylatban is nagyon rossz a higiénia. Ezek az emberek többnyire a gyárakban dolgoznak, amik a város másik részén vannak, így 15-20 km-t is lesétálnak (vagy futnak) munkába és munkából jövet.
• A várakozásaim ellenére egyáltalán nem volt olcsó Kenya (és Tanzánia sem), söt. Pár ár amin ledöbbentem: sajtoknak 100g-ja $2-4 közt van. Egy 1.5l üveg víz $1-1.2 körül van - ez ugyan otthon is ilyesmi árban van, csak itt még a fogmosást is palackos vízzel kellett abszolválni. Csokik $2-4 / 100g. Orbit rágó $1.2/csomag. Éttermekben kaja $7-30 közt van, de jellemzöen $15 körül. Ezekre az árakra idönként magyar pénztárcával is szisszentem, elképzelem akkor kenyai keresettel hogy lehet kijönni (amiröl nincs pontos infóm, de gyanítom nem éri el a mi fizu szintünket). A lakosság nagyja viszont nem is vásárol szupermarketekben, hanem helyi termelöktöl, kisebb bodegákban útszélen, ami azért olcsóbb. A szupermarketek ugyanakkor óriásiak és nagy a választék, sok esetben nagyobb mint otthon.
• Az útszéli bodegák 99%-a Coca Cola-s. A Coke ingyen adja nekik a táblákat és egy üdítö hütöt, cserébe vállalniuk kell egy heti kvótát amit megvesznek. A soföröm szerint nagyon megy is a kóla, sokat isszák, de csak a Coca-t, a Pepsinek nem sikerült betörnie.

Nagyon érdekes volt mindkét ország, jót tesz az embernek ha kimozdul a kényelmes kis világából. Ugyan tv-ben, filmekben, interneten látja az ember milyen itt az élet, egész más itt lenni és megtapasztalni (és én akkor még csak nyugati turista módjára jöttem-mentem). A természeti értékeik pedig fantasztikusak, remélem ezt sikerül megörizniük és ápolniuk, mert az állatkert / természetfilmek csak gyenge utánzatok ehhez képest :) Amit még most is nehezen emésztgetek (a mai húsimádó ebéden kívül..), az az itteni élet kettössége. Elérhetö számukra ugyanaz a technológia, a többségnek van okostelefonja, mobil internete, fenn vannak facebook-on, a boltokban esetenként szélesebb a választék mint nálunk, stb., de közben az élet más területein teljesen el vannak maradva a nyugathoz képest - és nem csak gazdaságilag, hanem kultúrában, életszemléletben is. Ezt nem feltétlenül rossz értelemben mondom, Tanzániában például kimondottan bájos volt, hogy mennyivel földhözragadtabbak az emberek és nem az evilági gazdagság körül forog a világuk. Viszont tapasztaltam azt a közeget is ahol a társadalom- és környezettudatosság még teljesen hiányzik (szó ne róla, kis hazánkban sem bír mindenki ezekkel a nemes tulajdonságokkal :)).

Ha választanom kell, Tanzánia jobban megérintett (ahogy a helyiek mondják, te elhagyhatod Tanzániát, de Tanzánia sosem hagy el téged), de egyszer még jó lenne Kenyában vidéken, Maasai falvakban utazgatni - biztos más képet kapnék mint a nagyvárosban. További filozofálgatás helyett viszont (és mivel mennem kell becsekkolni) inkább csak ajánlanám mindenkinek, hogy ha teheti egyszer jöjjön el Afrikába, életre szóló élmény! :)