A Kili-kaland után volt még kb 2.5 napom Nairobiban, úgyhogy próbáltam még jópár dolgot besüríteni. Az elsö nap Nairobin belüli állatfarmokat látogattam, a Nairobi Nemzeti Park területén/mellett. Magába a Nairobi Nemzeti Parkba nem mentem be, mert többen is mondták, hogy ugyan egyedülálló, hogy a városon belül van egy nemzeti park, valójában nem nagy durranás. Így a kisebb farmok felé vettem az irányt. Az Elefánt Menhelyen kezdtem, ahová árván maradt kiselefántokat hoznak. Az esetek többségében megölték a kis elefánik családját az elefántcsontért, egyedül pedig nem élték volna túl a vadonban. A turisták a 11-12 közti etetést nézhetik meg, ilyenkor odagyülnek a parkból, óriás cumisüvegböl megetetik öket (Angliában gyártott, gyerekeknek készülö táplálékkiegészítö formulával, a tehén vagy egyéb állati eredetü tej nem lenne jó), kicsit sárfürdöznek, aztán irány vissza a parkba. Ha elcsendesedik a nézösereg, akkor odajönnek simiért is. Sajnos egy kupac nem épp halk spanyol mellé keveredtem, akiket az elefántok nem különösebben érdekeltek, csak az, hogy a 78. szelfin is jól áll-e a hajuk... Pedig igazán cukik voltak az elefántok - és az egyszem strucc is, akit az egyik elefánttal együtt találtak és szintén befogadtak.

Innen a Zsiráf Centerbe mentem, ahol zsiráf etetés és simogatás volt a progi, illetve túraösvény hálózata is van a centernek, amit nagyjából bejártam. Egy csomó madárka és mókus volt, illetve a legvégén egy vaddisznó családba is belebotlottam - akiktöl jó magyar szokás szerint megijedtem, de aztán kiderült, hogy ezek emberhez szokott példányok és nagy ívben tojnak rám :)

Végül a krokodil farmra mentem, ahol egy gyorstalpaló után már a kezembe is nyomtak egy kicsi (4 éves) példányt (persze összekötött szájjal), plusz pár teknöcöt is. Ez alapvetöen tök izgi élmény volt, de elég pici helyen tartják szegény krokikat és nem túl állatbarát, hogy 15 ember kezében jár szerencsétlen összekötött szájú pára - az ijedösekröl nem is beszélve, aki megfogja, de majdnem eldobja, vagy olyan bénán fogja a krokit, hogy nézni is rossz.

Másnap a Hell's Gate Nemzeti Park volt az úticél, amely arról (is) ismert, hogy ez Kenya egyetlen nemzeti parkja, ahol lehet szabadon sétálni, biciklizni. Ennek megfelelöen oroszlánokkal nem találkoztam, viszont tényleg zebrák, antilopok, vaddisznók, zsiráfok közt lehetett bicajozni. Ezen kívül itt található egy szurdok is, ahová ismerösök javaslatára egy Joseph nevü Maasai úriemberrel mentem le. A fazon nagyon kedves volt, tartja a Maasai szokásokat, a parktól 15 km-re lakik egy Maasai faluban, ahonnan naponta besétál parkörként dolgozni (az állatokkal sétál, ahogy ö mondta, akik kísérik a felségterületük széléig). Állítólag a Maasai viseletet hordja napi szinten, csak munkához öltözik át. Mesélt sokat a Maasaiokról, a legmeglepöbb talán az volt, hogy ök nem tartoznak igazából se Kenyához, se Tanzániához, hanem szabadon vándorolhatnak és ott "vernek sátrat" ahol akarnak - mint az állatvilág, ök is szabadon átmehetnek a zöldhatáron. Egyébként tényleg máig a vadonban élnek, próbálnak egyensúlyt találni az állatokkal, de elismerte, hogy idönként "ellenük fordulnak", nekik mennek az állatok, úgyhogy sok az árva és az özvegy..

A szurdokban egy kalandosabb túrára vitt, úgyhogy volt benne mászás böven, de persze semmi erön felüli :) A mederben általában csak kevesebb víz folydogál (a környezö források révén), esös évszakban viszont nagy áradások vannak, amik hirtelen jönnek és szükebb részeken 15 m magas is lehet a víz. Ha pedig jön az áradás, elöször elkezdenek a falak remegni, a víz barna lesz, majd van kb fél órája az embernek eliszkolni mielött elsodorja a víz. Nem véletlenül hívják a pokol kapujának :) Joseph elmondása szerint évi 6-7en meghalnak, kb 60-an pedig megsérülnek, mert nem veszik komolyan a szabályokat és elviszi öket az ár. Funfact: az "ördög ágya" nevü katlanban forgatták a Tomb Raider egy jelenetét. A patakocska (legalábbis ebben az idöszakban patakocska..) egyébként kimondottan langyos vízü, ugyanis egy alvó vulkán mellett van, és meleg-forró források táplálják. Egy-két forrásnak olyan meleg a víze, hogy nem is lehet csak pár másodpercig benne tartani a kezed. Söt, az egyik ponton a patak mellett le lehet ásni kézzel a nedves földbe, ahol egyböl elkezd jönni fel a forró víz és akik hoznak, azok tojást fözhetnek benne amíg elmennek az egyik forrás alatt "zuhanyozni". A források mellett egyébként gejzírek is vannak, amit ki is használnak és egy nagy erömü müködik a környéken - Joseph szerint Kenya áramellátásának kb 40%-át ez az erömü adja. (az állatvilágról főleg videóm van, igyekszem megfelelő net esetén azt is feltölteni)

A park után még a Naivasha tóhoz mentem el egy hajóka útra, amihez a soföröm is csatlakozott (annak ellenére, hogy állítólag nagyon fél a hajókban.. úszni viszont szeret..). Itt rengeteg madarat láttunk, kész paradicsommá vált nekik a terület, ugyanis az elmúlt 4-5 évben sokat emelkedett a vízszint, elöntött területeket és így ma rengeteg fa áll derékig vízben - a madaraknak szemmel láthatóan kedvelt pihenöhelyet szolgáltatva. Madarakon kívül volt szerencsénk pár vizilóhoz (de csak a fejük búbját dugták ki), egy termetes pitonhoz és buffalókhoz is (utóbbiak persze a parton legelésztek).

Utolsó nap már csak parkba, arborétumba és botanikus kertbe mentem, levezetésnek kiváló volt az újabb repülés elött :)