Szószerint, ezt már első este tapasztaltam :) A gépem délután 3 körül landolt, majd felkapva a csomagjaimat indultam is a városba. A "felkapás" kifejezés ugyan óvatosan használandó, a két hátizsákom együtt kb 30 kg, elöl 10, hátul 20 kg. Úgyhogy ezeknek a felvétele is külön attrakció, de ha egyszer sikerült eldőlés nélkül felkelnem, megállíthatatlan vagyok :) (haha, azért nem, elég egy váratlan lépcső..) Sajgó vállakkal, de sikeresen megérkeztem a szállásra két metró vonallal és bő másfél órával később. A hostel előre elküldte, hogy jutok oda a reptérről, úgyhogy esély sem volt elveszni. Nem klasszikus hostel volt egyébként, saját szobám volt, kicsit futurisztikus, sci-fiket idéző berendezéssel. Ágy, tv, légkondi, csap a szobában, zuhanyzó-wc egyben, üvegfallal leválasztva, mindez steril, fehér-szürke kivitelezésben. A célnak tökéletesen megfelelt, és még a wifi is meglepően gyors volt a korábbi helyekhez képest. Ugyan egy éjszakányi alvás kimaradt (a gépem este indult Indiából, délután érkezett Koreába és szűk két órát aludtam csak útközben), gyors zuhi után még nekiindultam a városnak - végtére is nem nyaralni jöttem ;)

Mint kiderült, a város design és divat negyedében volt a szállásom, úgyhogy 10 perc séta után már ott is voltam a Design Plaza-ban. Itt jegyezném meg, hogy egész Szöult egy darab reptéren becserkészett papír térképpel csináltam végig (gps-t csak kétszer hívtam segítségül) - fantasztikus, hogy mennyire turista barát és jól kitáblázott a város! A Design Plaza-ban nagyjából egy napot el lehetne tölteni (Zsófi nagyon élvezné!), de erőt vettem magamon és úgy egy óra nézelődés után továbbálltam. A térképen megjelölt történelmi park és kapu megtekintése után már jócskán sötét volt, de ekkor éledtek csak fel igazán az üzletek és neon fények. Több bevásárló központ van egymás hegyén-hátán, ezeket jártam be. A Kilin a koreai-kínai lányzó mondta, hogy felejtsem el Párizst vagy New Yorkot, mint a divat központját - Koreában kb 2 évvel a világ többi része előtt járnak és óriási kultúrája van a divatnak. Nos, a különböző üzletekben járva teljes megerősítést kaptam :) Eleve az otthoninál sokkal elegánsabb és fényűzőbb volt minden bevásárló központ, és telis-tele voltak mindenféle stílusú üzletekkel. Illetve nem is üzletekkel, egy légtérben van minden, amolyan standok vannak - persze nem a Westend aluljáró féle minőségben. És hogy mindenki maga eldönthesse mi a legmegfelelőbb időpont shoppingolásra - több áruház is 0-24 nyitva van, de legalábbis 9:00-5:30 közt (mindkét időpont reggel!). Ennek megfelelően este 10-11 magasságában még hömpölygött a tömeg az áruházakban és az utcán. Az áruházakkal kontrasztban, viszont közvetlen azoknak oldalában számtalan kirakodó zsibvásár volt ruhákkal, ékszerekkel, kacatokkal és természetesen talponálló kajoldákkal. Éjfél körül mentem vissza a szállásra, de a város jóformán csak akkor ébredezett és nyomát sem mutatta, hogy már az éjszaka közepe van..

Másnap nem sikerült túl korán kelnem, épphogy elcsíptem a reggelit - amit egyébként a mindenes srác készített (nála csekkoltam be, ő csinálta a reggelit, ő takarított és ő volt a menedzser is). Ezt a napot a fő nevezetességekre szántam és úgy ítéltem meg, hogy még csak metróznom sem kell majd, gyalog távolságon belül van minden (valóban így volt, de az órám szerint azért 24 km-t mentem aznap). A cél az 5 fő palota és kert, a régi város negyed, illetve a külföldi negyed megtekintése volt. A palotáknál pozitív meglepetés volt, hogy a kombinált jegy kevesebb mint $10-ba került és ez két helyen idegenvezetést is magában foglalt. Amikkel nagy mázlim volt, mivel itt nem is lehetett volna egyedül csatangolni, csak a vezetett csoportokkal szabad bemenni, és mind két helyen kb 3 perccel túraindulás előtt libbentem oda. Néha jól is kijön a nem-tervezés ;) A paloták és kertek gyönyörűek voltak, az idegenvezetők nagyon jó kis vezetéseket tartottak, de inkább beszéljenek a képek helyettem.

A Titkos Kertben még egy kis gyakorlatozásban is részünk volt, pont a túránk alatt tartottak légitámadás próbát, amikor a szirénák hallatán a kijelölt menedékhelybe kellett húzódnunk - ilyen az élet, ha nem vagytok jóban a szomszéddal... Egyébként a menedékhelyünk egy faszerkezetes pavilon volt, úgyhogy a túlélési esélyeink nem lettek volna nagyok egy találat esetén. De a városban több helyen is kinn volt a menedékhely tábla, elsősorban metró állomásoknál, ahol gázmaszkok is ki voltak helyezve vészhelyzet esetére.

Az utolsó palota előtt még megnéztem egy negyedet, ahol régi stílusban épült/felújított házak vannak, a turista fergeteget leszámítva tényleg klassz kis negyed volt!

A paloták után még megálltam egy szobornál (Sejong király szobra), ami alatt egy ingyenesen látogatható múzeum van. Teljesen le voltam nyűgözve, az egész múzeum interaktív és techy volt, a vizi csatákat például le lehetett CS féle számítógépes játékkal játszani, a hajók felépítését hologramon lehetett megvizsgálni, stb. És még a régimódi rizspapíros-ecsetes írást is ki lehetett próbálni, leírtam a nevem (vagy ha már nagyon unatkozott a lányzó, akkor valami mást iratott le velem :)).

A külföldi negyedbe is elbandukoltam még (ide már metróval), ezt is több helyen ajánlották, habár nekem nem volt meg a hűha élmény. Ebben a negyedben van az amerikai katonai bázis, ebből kifolyólag sok a nyugati bolt és étterem, illetve péntek és szombat este állítólag tele van vállalhatatlan eltávon lévő katonákkal :) Szerda este lévén elég nyugis volt a hely és többnyire koreaiakkal volt tele, akik nyugati étteremben akartak vacsizni. Igaz láttam azért pár buli helyet is, de 24 km séta után valahogy nem fűlött a fogam még egy kis táncikáláshoz :) Egy viszonylag jó értékeléseket kapó koreai barbecue étteremben vacsiztam és nem csalódtam - hot pot szerű marhát ettem: apróra vágott marhahúst sütöttek-pároltak meg egy réz edényben, amit a végén az edény szélén lévő levesbe tettek és onnan lehetett enni. Mellé rengeteg különböző köretet hoztak (egy család jól lakott volna), volt kimcsi, újhagyma saláta, szezám levél (amibe bele lehet tekerni a húst), gőzölt tojás, speckó koreai szósz, stb. Igazolódtak a jótanácsok, hogy a koreai barbecue-t ki kell próbálni :) (még ha ez nem is klasszikus barbecue volt).

Másnap máris jött az utolsó napom Szöulban, úgyhogy kellemeset a hasznossal címszó alatt futva mentem el az elnöki palotához, avagy Kék Házhoz. Az út nagy része egy patak mentén volt, ami a város közepén, az autóútak alá süllyesztve megy - a 4-5 méteres szintkülönbség egész jól hangszigetel és kellemesen felüdítő élményt nyújt a patak. A boka-lábfej kalandom óta ez volt az első futásom, szerencsére bírta a lábam, de a sebesség azért még nincs meg :)

A Kék Ház mellett az első magyarokba is belebotlottam, csak annyit csíptem el, hogy "Már másfél hete k**** meleg van..". Ekkor még csak mosolyogtam, de Pekingben már az én fejemen is gyakran átfutott ez a gondolat.. A Kék Ház után - meg lehet kövezni, de tessék először 3 hetet Afrikában (azon belül is nyolc napot hegyen folyóvíz nélkül) és Indiában tölteni - egy kis szalonba mentem a kezeim és lábaim kényeztetése végett :) A koreai barátosném ajánlotta, szuper cuki kis hölgy volt, és ugyan majdnem két órám elment a drága időmből, de utána felfrissülten mentem tovább a városnézésre. Illetve a szalon is egy tetszetős utcában volt, ez határozottan nem turista hely volt és nagyon bejött a hangulata. Annyira "egyedi" volt a szalon, hogy meg kellett örökítenem :)

Innen a Bogeunsa buddhista templomba mentem el, ahova pont munkaidő vége fele értem, így több épületben is szertartás volt. Nem csak gyönyörű épületegyüttes volt, hanem érdekes volt látni a munka után beszaladó, öltönyös-aktatáskás embereket leróni tiszteletüket a Buddha szobornál, becsatlakozni a szertartásba, vagy beülni meditálni.

A templomjárás után már csak egy couchsurfinges eseményre maradt időm, egy backpacker szállóban volt "Language exchange" est. A tulaj és főszervező egy ausztrál pasi koreai feleséggel, az est célja pedig az ismerkedésen és eszmecseréken kívül az angol és koreai gyakorlása (kinek mi). Jól kifaggattak Magyarországról, az utamról, megkóstoltam a makgeollit (helyi rízs „bor”), aztán már mentem is mert másnap 4-kor kellett indulnom a reptérre.

Összességében nagyon-nagyon tetszett Szöul, a város rendezett és tiszta; rengeteg növény, zöldterület van mindenfele; egyszerre modern és van hosszú történelme, ami nem csak a városképben, hanem a hangulatban, mentalitásban is tükröződik - és mindemellett mérete ellenére élhető. Turistaként is csillagosra értékelném, nagyon könnyű volt jönni-menni, jól kitáblázott város, lépten-nyomon van ingyen wc, az emberek pedig nagyon segítőkészek. Mindenkinek meleg szívvel ajánlom, hogy látogasson el ide!