Nyolc napig elvesztem Afrika hegyei-völgyei közt, térerö, internet, folyóvíz és áram nélkül (az ékezetek miatt bocsánat, de a laptop lemerült, ipaden meg nincs magyar billentyüzetem). Azt kell mondjam egyáltalán nem hiányzott a civilizáció (na jó, a zuhanyt leszámítva :) ), és nagyon jó volt kikapcsolni. A túra célja pedig a Kili megmászása volt, ami az égieknek, a csapattársaknak és a vezetöknek-kíséröknek hála sikerült is. Magáról a csúcstámadásról külön bejegyzést fogok írni, úgyhogy aki nem kedveli a hosszas felvezetöket, az nyugodtan átugorhatja ezt az irományt (de a másik bejegyzés még készülöben van, úgyhogy addig akár el is lehet ezzel ütni az idöt ;)).
Mondanám, hogy kezdjük az elején, de elképzelésem sincs hogy jött az ötlet, hogy fel kéne menni a Kilire. Vali keze benne van a dologban persze, ha ö nem füz be kb 3 éve, hogy menjünk el a Cortinara, talán soha nem (vagy csak késöbb) jövök rá, hogy nem csak a vízen vagy sífutva szép az élet. Persze mielött nagy ijedelem lenne, eszem ágában nincs hegymászónak állni és továbbra is bekéreckedem majd Apuékhoz egy jó kis vitrolázásra és lesz még lapát a kezemben :) A Kiliben pont az volt a jó (és csábító), hogy nem technikás hegy, egyetlen szakasza sem köteles, "csak" fel kell sétálni. A túrára neten regisztráltam egy cégen keresztül (persze hosszas review olvasgatások után), és végül egy öt fös mászócsapatba kerültem. Rajtam kívül egy ausztrál pár (Tanya (52) és Andy (54)) és egy dél-afrikai - koreai/amerikai baratosné páros (Laurentia (28) és Renee (38)) volt. Szuperjó csapat volt, elsö naptól meg volt az összhang és végig jól elvoltunk.
1. nap - Lemosho Gate (2400m) --> Big Tree Camp (2640m), 5.4km, 2.5 óra
A túrára a szállodából indultunk, kb 1.5 óra kocsikázas után (azt bele kell számolni, hogy az autópályán is javarészt 50 km/h-s átlagot lehet menni) csatlakozott hozzánk a kísérö csapatunk - egy vezetövel, két asszisztens vezetövel és kb 20 hordárral (habár mi szivesebben hívtuk öket csapatnak). Mindannyiunkat sokkolt amikor közölték, hogy 20-25 fös csapat fog minket pesztrálni, de aztán próbáltuk úgy felfogni, hogy legalább munkát adunk a jóembereknek. Gyors bemutatkozás után indultunk a Kili Nemzeti Park bejáratához regisztrálni, ahova már csak poros-zötyögös út vitt (amatör utazó #1: ha van lehetöség pisilni, menj el akkor is ha nem kell és ne abban bízz, hogy fél óra múlva ott vagyunk a kapunál és buckamentes út visz odáig :)). A bejáratnál gyorsan beregisztráltunk és megvártuk amíg a csapat összepakol és beméreckedik. Szerencsére komoly szabályozás van és egy hordár max 20 kg-ot vihet, amit nem is csak a bejáratnál, hanem minden kempingben érkezéskor-induláskor ellenöriznek. Még így is fantasztikus milyen fürgén jönnek-mennek a hatalmas csomagokkal a kis vékony hordárok.
Innen még egy fél órás kocsikázás volt az indulópontig, szintén jó kis zötyögös földúton, végig répa ültetvények mentén (amit épp "szüreteltek"). A mi útvonalunk a 8 napos Lemosho út volt, ami hosszabb a többinél (5 nap alatt is meg lehet mászni a Kilit), van benne 2 nap akklimatizáció és az elsö 3.5 nap egy viszonylag alacsonyan frekventált úton megy, így elkerülve a tömeget és többet élvezve az állatvilágból. Délután 1 körül érkeztünk meg a kapuhoz és egyböl ebéddel indítottunk - olyan pikkpakk seperc alatt feldobták az asztalt és székeket a srácok, hogy még 3 képet sem volt idönk ellöni, már ültettek le minket enni. "Csak" dobozos kaja volt ebédre, de már ez annyira böséges és finom volt, hogy sejtettük éhen nem fogunk maradni. Az elsö 3 nap egyébként végig tömtek minket, mondván, hogy 4000m fölött elveszik majd az étvágyunk de kell az energia - az étvágy-vesztés nálunk mondjuk annyi volt, hogy nem szedtünk második/harmadik adagot :). Az elsö napi séta nem is volt hosszú, ez még végig az esöerdöben volt, szép fokozatosan emelkedve. Az egész túrán végig nagyon lassan, "pole-pole" mentünk, gyök kettövel lépkedve - az akklimatizációnak ugyanis a minél lassabb szintemelkedés a jó, inkább légy úton 6 órán át, mint felérni 4 alatt és ott pihenni extra 2 órát. Ez a szépérzéknek is hasznos volt, ugyanis volt idö böven gyönyörködni a tájban.
Az elsö kempingben/táborhelyen rögtön megismerkedtünk a többi mászócsapattal - volt egy szintén öt fös csapat (3 brazil, 1 német, 1 olasz, nagyjából korombeliek) és egy 26 fös kutatócsapat is, 86 hordárral. Ök a Mayo Clinic (Minnesota) csapata, azt vizsgálják, hogy a magasság hogyan hat az öregedésre és a B3 vitamin hogy tudja segíteni az akklimatizációt. Elég komoly felszereléssel jöttek, hoztak ultrahangot, lépcsözögépet és még száz féle masinát, meg persze generátort is. Bónusz: az expedíciót a North Face is támogatja és a NF vezetö mászója, Conrad Anker is a csapattal volt segítöként, akivel másnap pózoltunk is egy fotó erejéig :) Amúgy kedves, jópofa ember, aki az ösvényen háromszoros tempóban halad el melletted. Az alvás sátrakban volt (van egy másik útvonal amin lehet vityillókban aludni), egyedül terpeszkedhettem, ami kellett is a sok cucc miatt. Mire mi a táborba értünk a hordárok már rég felállítottak mindent és egy lavór meleg vizet kaptunk (minden reggel és érkezéskor) kéz-arc mosáshoz (ezen kívül csak a törlökendök voltak, úgyhogy a nyolcadik nap végére azért már erösen vártuk a forró zuhanyt). A vacsi nagyon finom és böséges volt (végig fantasztikusan jó kaját kaptunk, vannak külön hordárok akik hozzák fel 1-2 naponta a friss kaját a hegyre). Ez az éjszaka még nem volt túl hideg, de azért dupla zokniban és kb 4 réteg ruhában aludtam :) (pedig még egy hálózsák belsöm is volt, ami elvileg plusz 15 fokot tud dobni a hálózsák höálló kapacitásán).
Kis infó a csapatról: a vezetö Safiel volt, régebben mentöként dolgozott a hegyen, úgyhogy megnyugodtunk, hogy jó kezekben vagyunk. Egyedül neveli a 6 éves lányát, akit jövöre fel akar vinni a csúcsra (rekord lenne, eddig 9 éves a legfiatalabb aki fenn volt). Nagyon kedves, dolgát jól értö pasas, és nagyon jól bánik a csapatával. Apropó, a csapatát hivatalosan is Dream Teamnek hívják a hegyen - és nem véletlen, tényleg kiérdemelt a név! Még egyszer sem kellett mászót hordágyon lehozniuk (azért láttunk 3 ilyet is az utunk során..) és az elmúlt 14 hónapban minden mászójuk feljutott a csúcsra. Tényleg nagyon profin csinálnak mindent, végig figyelték minden rezzenésünk, reggel - este oxigén szintet és pulzust mértek és egy kérdöíven végigmentek a hogylétünkkel kapcsolatban (amibe a mikor volt utoljára kis-nagy wc látogatás is beletartozik, mondanom sem kell az elsö estétöl nagy röhögések és poénkodások tárgyát képezve - na, az ember a hegyen is gyarló marad, pláne ha 8 napig kvázi 24 órában együtt van a többiekkel :)). A két asszisztens vezetö Steven és Roger voltak (akik keresztények, azok kapnak egy keresztény és egy szuahéli nevet is), nagyon kedvesek, jópofák voltak ök is, sok szuahélit tanultunk tölük és jókat lehetett elmélkedni-röhögcsélni velük. Roger volt ezen kívül a "mindenesünk", ö keltett minket reggel, hozta a kaját, töltötte a kulacsaink, stb. Minden hordárt nem tudtunk megismerni, de a fontosabbak: Rama, a séf (fantasztikus kaja minden alkalommal!); Muhamed, asszisztens séf és az ügyeletes rossz-fiú (már elsö nap egy "I love safe sex" polóban indított és táncolásban is élenjárt persze); Khalid, a hordozható wc-k felelöse (ég áldja a jóembert :)) és aki negyedik kíséröként csatlakozott a csúcstámadáson; Felix, a sátrak felelöse.
2. nap - Big Tree camp (2640m) --> Shira I camp (3610m), 7 km, 5.5 óra
Innen már igyekszem rövidebben leírni a napokat :) Reggel 6:45-kor volt az ébresztés, sátorba szervírozott meleg gyömbér teával (ez hogy hiányzik! :)), 7:00-kor meleg vizet kaptunk mosakodáshoz, 7:30-kor reggeli, és 8:30-kor indulás - ez volt amúgy minden reggel menetrendje. Esöerdöböl indultunk, kb 1 óra séta után (végig pole-pole) kiértünk a "Moorland" környezetbe, itt már alacsonyabbak a fák, inkább csak bokrok vannak, de még mindig zöld és dús a növényzet. Az út itt már kövesebb volt és poros, meredekebb is, de még mindig nem vészes. Az esöerdöben láttunk madarakat és majmokat is! :) Az idö kellemes, hüvös volt, ideális túrázáshoz. A táborba érkezésünk után kb 10 perccel kezdett el esni az esö, úgyhogy szerencsénk volt. Conradot elcsíptük egy közös fotóra (miután gondosan segített a hordároknak felállítani a csilivili North Face sátrat a vizsgálatokhoz) és kifaggattuk mászó múltjáról. A kutató csapatot amúgy a továbbiakban nem láttuk, mert ebben a táborban maradtak plusz 1 napra a vizsgálatok miatt. Vacsi elött még bemutatták a teljes Dream Teamet és énekeltek - táncoltak nekünk - de a fecsegésem helyett inkább itt egy videó :) Mégsem :) A technika nincs velem, később pótlom majd a videókat! Éjszakára itt már jobban lehült a levegö, kb 0 fok köré esett, szitált az esö, úgyhogy tripla-zokniban toltam, de szerencsére nem fáztam. Lentebb ár kép a táborról, reggeli kilátás a sátramból és fotózkodás Kilivel.
3. nap - Shira I camp (3610m) --> Shira II camp (3805m), 7.5km, 5.5 óra
Akik 7 nap alatt csinálják a Lemosho útvonalat, azok nem állnak meg a Shira I táborban, hanem egyböl a másodikba mennek. Mivel mi 8 napon voltunk, ez is egy könnyebb, akklimatizációs nap volt. Az út itt is poros-köves volt, illetve egy részen mezö-szerü, ahogy haladtunk felfele egyre ritkult a növényzet. Az idö csalóka volt, napos de szeles, és sikerült is a bal oldalamon leégnem, különösen a kézfejemen, amin azóta is ott éktelenkedik a túrabotom szíjának ráégett nyoma :)
Ennek a plusz napnak az akklimatizáción kívül nagy elönye, hogy van idö felmenni a Kili harmadik legmagasabb csúcsára (picivel 3900m alatt), ami egykoron a legmagasabb volt, de a vulkánkitörések végett "összement". Itt a hátizsákokat le is tehettük a csúcs lábánál (juppiii, azért olyan 7-9kg megvolt a zsák amit napközben hurcolásztam) és egy kis "monkey-business" (kézzel-lábbal mászás) után már fenn is voltunk a csúcson (ahova a szintén öt fös testvér csapatunkkal együtt érkeztünk). Gyönyörü volt a kilátás, itt már a felhök felett voltunk, de inkább pár kép illusztrációként:
Innen már nem volt messze a tábor, ahol ebéd, pihi és vacsi volt már csak hátra (micsoda aranyélet!) 7 körül pedig már készülödtünk is aludni (ez minden nap nagyjából így volt, 7-töl már sötét volt és úgyis elpöszmögtünk még a sátorban a pakolással). Itt éjszaka már hüvösebb volt, lement fagypont alá és reggel deres-fagyos is volt minden.
4. nap - Shira II camp (3805m) --> Lava Tower (4642m) --> Barranco camp (3984m), 10.7km, 7 óra
Újabb akklimatizációs nap, felmentünk 4600-ra ebédelni és onnan vissza 4000 alá éjszakára. Az útvonal továbbra is poros-köves volt, de 4000m felett már hegyi sivatag volt, nagyon kevéske/semmi növényzettel és nagyobb sziklatömbökkel az út mentén. Itt csatlakoztunk be a legfrekventáltabb útvonalba (Machame), úgyhogy kezdödött a heringeskedés, lépten-nyomon félre kellett állnunk a hordároknak. Így még jobban értékeltük, hogy az elsö három napban gyakorlatilag csak a testvér csapat, a kutatók és egy pár volt velünk egyszerre az útvonalon.
A Lawa Tower (mint lentebb látható, valóban egy torony szerü kötömb) egyébként gleccser csúszások következtében alakult ki, amikor egy nagy adag jég elindult a hegyröl és magával sodort nagyobb kötömböket is. A Lava Towerhez közeledve jött-ment egy kis fejfájás, de amúgy szerencsére nem volt bajom (4000 felett már kezdödhetnek a hegyi betegség tünetei). Az ausztrál hölgy, Tanya szegény viszony elég ramatyul volt, fejfájás mellett hányingere is volt és végül rókázott is :( Viszont ahogy elindultunk ebéd után lefele, mindenkinek minden baja elmúlt. Egyébként néztünk oxigén szintet ebédnél is, és alig esett ("szokásos" 95-96 körüli értékeink helyett 90-93 volt - hogy mi a mértékegység azt ne kérdezzétek :) de 90 felett nagyon jók voltunk). A pofimat sikerült újfent piroskára égetni (pedig kétszer is jól bekentem 50 faktoros naptejjel), amúgy zökkenömentes nap volt, és annyira fárasztó sem volt mint gondoltuk. Habár ahogy közeledtünk a Kilihez, kicsit félelmetesebbnek tünt mint messziröl :)
5. nap - Barranco camp (3984m) --> Karanga camp (4040m), 6km, 5 óra
Ugyan a tábor szempontjából nem volt számottevö emelkedés, ezen a napon másztuk meg a 257m magas Barranco falat és ezután is még két nagy völgy-domb átkelés volt, úgyhogy gyüjtöttük böven a szintet. Ettöl a faltól tartottam legjobban, ez a legtechnikásabb része a hegynek. Persze még ez sem köteles, csak egy kis monkey-business, kézzel kapaszkodós-felhúzós mászás sziklás részen. Két neccesebb rész volt csak ahol nagyot kellett lépni két szikla közt, az egyik a "Kiss the rock", amit tényleg sziklaölelös pózban lehetett csak abszolválni és puszit kellett adni a sziklának, hogy szerencsés utunk legyen (jó kis nyál-baci csere!). Összességében sokkal könnyebb volt, mint ahogy a fal kinéz lentröl :)
Persze azért elfáradtunk, mégis csak 4000-nél emelkedtünk 257 métert. A falra felérve viszont gyönyörü látványt nyújtott a Kili és szerencsénkre szikrázó napsütés volt (csak megérte a baci-csere!).
Innen a szokásos poros-köves úton, le-föl völgyeken át mentünk a táborig, a végén még egy jó nagy meredek emelkedövel. Cserébe ebédre sült csirkeszárny és sült krumpli volt (igen, fenn a hegyen!), meg persze leves, cole slaw, toast, mango lé, narancs és mangó.... De a kajának majd szánok egy külön gondolatot, mert tényleg szuperjó volt végig. Ezen a délutánon már ledölhettünk sziesztázni, mert a csúcstámadás másnap éjfélre volt belöve és jól jött az extra alvás (elözö napokon ha oda is értünk idöben a táborba, nem aludtunk délután, hogy éjszaka tudjunk rendesen). Az éjszaka itt már igen hideg volt, böven mínuszba ment, úgyhogy egy forró vizes kulacsot bedobtam alvás elött a hálózsákba, a ruha rétegek számát már kb 6-ra emeltem, sapi-kesztyü, és zipzár a fejem búbjáig behúzva ;)
6. nap - Karanga camp (4040m) --> Barafu/Base camp (4681m), 3.4 km, 3 óra
Ez a nap rövidke volt, már dél elött megérkeztünk az alaptáborba és megeröltetö sem volt a napi adag. Nem is ártott a pihenés, mert este 11:30-kor már indulnunk kellett a csúcstámadásra. Ebéd után összepakoltuk a cuccunkat a csúcshoz és már mentünk is aludni (valamennyit sikerült is). 5-fél 6 körül felkeltettek minket vacsizni, aztán mentünk vissza aludni 10:45-ig - már amennyit az izgalmak mellett tudtunk... (Második képen a Kili második legmagasabb csúcsa)
„Általános megjegyzések” :)
Kaja
Végig kiváló volt! Ebédre és vacsira többnyire kaptunk levest, mellé valami szénhidrátot (toast többnyire), valamilyen húst körettel, zöldséget vagy zöldséges szószt és gyümölcsöt. A leves alapja azonos volt, a zöldséget variálták (répa, uborka, cukkini, banán – füszeresen, olyan volt mintha krumpli lenne -, hagyma), krémleves szerű csoda volt. Hús többnyire steak vagy csirke volt, de mindig jó erősen átsütve, azért biztosra mentek :) A fűszerezése viszont mindig jó volt, elég sok gyömbért használnak, nekem bejött! Köret sültkrumpli vagy rizs volt jellemzően, párolt zöldségekkel vagy paradicsomos zöldség szósszal. Pár helyi specialitás amit kaptunk: samosa (darált hússal töltött, kisütött tésztabatyu), bagia (kis fánkocska csicseriborsó lisztből, füszeresen). Reggelire palacsinta, rántotta, kolbászka, tejbegríz volt leggyakrabban. Úgyhogy úri dolgunk volt.
Szuahéli
Pár jópofa dolog amit tanultunk:
- Pole-pole - Lassan (az első és legfontosabb eleme a szókincsünknek)
- Jambo – Hello/Hi
- Mambo – Mizujs/What’s up?
- Poa – Királyul/Cool (Mambo-ra adott válasz)
- Poa kichizi kama ndizi – Királyul mint egy banán/Cool as a banana
- És valakik még ezt is cifrázták: Poa kichizi kama ndizi danja friji - Királyul mint egy banán a hűtőben/Cool as a banana in the fridge
- Gugu kama simba – Erős vagy mint egy oroszlán
- Hakuna matata – Nincs aggódás, nincs probléma
- Haraka haraka haina baraka – A sietség nem vezet eredményre
Ui: a képeket csak korlátozottan tudom a blogra feltenni, úgyhogy majd mennek facebook-ra/google drive-ba.