Vasárnap Nagy Fal túrára mentünk, ahová Ellena egyik kollégája is becsatlakozott. Zsolti kollégám ajánlására (ezúton is ezer hála!!) nem egy sztenderd túrára mentünk, hanem a Beijing Hikers társaság Vad Fal túrájára neveztünk be. Fantasztikusan jó tipp és döntés volt! A szokásos turistákkal teletömött, teljesen felújított Fal helyett (némi erdőben túrázás után) először egy többé-kevésbé felújított szakaszra mentünk (nem voltak magas oldalsó falak, a lepcsőfokok is kesze-kuszák voltak), utána pedig egy eredeti falszakaszon mentünk - ugyanazokon a köveken amiket 400-600 éve tettek oda és amiket azóta benőtt a buja növényzet. A grátisz: összesen két másik csoporttal találkoztunk, úgyhogy majdnem végig csak a miénk volt a Fal! A mi csapatunkkal (kb 40 fő) is szerencsénk volt, vegyesen voltak helyiek, Pekingben élő expatok és turisták, úgyhogy csacsogásban sem volt hiány útközben. A túra után még kaptunk ebédet egy eldugott kis vendéglőben, ahol nem csak bőséges, de zseniálisan finom menüsort tálaltak.

Pekingbe visszaérve még bepréseltük a napba az olimpiai központot, úgyhogy a kötelező Darázsfészek és Buborék körök is megvoltak.

Hétfőn újabb városnézős nap jött és mivel Ellena dolgozott, délelőtt újra csatlakozott hozzám Peggy, és a Nyári Palotát vettük célba. Egy tó partján terül el ez a gyönyörű zegzugos komplex, ami a korábban látott helyekhez hasonlóan lenyűgözött. Ha eltekintünk a sok turistától, igazi időutazás ezeken a helyeken sétálgatni és elképzelni, hogy éltek itt régen az emberek.

Délután már egyedül folytattam a felfedezést - amennyire hasznos és érdekes (jó) idegenvezetővel várost nézni, pont annyira szeretek egyedül/utazó társakkal elveszni a turistamentes utcákban. Beiktattam ugyan még egy látványosságot, a Temple of Heaven-t, utána viszont céltalanul csatangoltam a városban és próbáltam menni a lüktetéssel :)

Kínáról is az az első megjegyzésem, mint Indiáról: olyan hatalmas ország, hogy pár nap és egy város messze nem tud teljes képet adni. Kína történelme és kultúrája pedig olyan messzire nyúl vissza, hogy sokkal több idő szükséges a megismeréséhez és megértéséhez. Igyekszem azért összeszedni a benyomásaim és tapasztalataim :)

Alapvetően mindenki kedves volt akivel találkoztam, de például Koreával összevetve többször volt olyan érzésem, hogy 'na, ezzel is csak a gond van', és gyakran tűntek türelmetlennek. A tolakodás és mások figyelembevételének hiánya is elég jelentős - anélkül, hogy ítélkeznék (különösen, hogy nálunk sem virágzik még ez a jelenség), az összjólétben való gondolkodás és a tolerancia mások iránt még igencsak gyerekcipőben jár. Erről többekkel is beszélgettem ottlétem alatt és expatok vagy nyugatot megjárt helybéliek egyaránt kiemelték ennek a hiányát. Ami részben érthető, hiszen 1.3 milliárd ember között kell kiemelkedőnek lenni (vagy a többség számára egyszerűen felszínen maradni..) és hatalmas a verseny. Illetve talán az egy gyermekes törvény sem segített ezen, aminek következtében sokan úgy nőttek fel, hogy két szülő és négy nagyszülő állt mindig ugrásra készen. Első markáns tapasztalatom egy wc-ben volt, ahol szépen kiálltam a sorom, majd amikor már én jöttem volna, hárman is egymás után beelőztek. Hülye nyugati turista módjára az elsőnél csak pislogtam, hogy a nő szó szerint a folyosóról besétált legelőre és az első felszabaduló wc-be bement. A másodiknál még csak félhangosan, utána viszont már hangosan és gesztikulálva kifakadtam, hogy mi a fene ez. Aztán adaptálódik az ember és a pekingi utam végére már kenterbe vertem a kínaiakat tolakodásban. Ahogy megszoktam a krákogást és köpködést is, pedig igen cifrákat tudnak produkálni :)

Mindent egybevetve viszont pozitív benyomásom volt Pekingről, ahol én jártam szép rendezett volt a város és a történelem mellett minden más is megtalálható ami egy nyugati városban van. Ellena mondjuk mondta, hogy az Olimpiának nagy szerepe volt ebben, rengeteg fejlesztés volt annak kapcsán. Mérete ellenére (11.5 millió lakos) nekem élhető városnak tűnt és még a csúcsidőben metrózás sem volt elviselhetetlen :) Bónusz volt, hogy mindenki szerint hihetetlen 4 napot fogtam ki - általában nem látják az eget a szmogtól, nekem viszont végig szikrázó napsütéses, kék eges időm volt. A konklúzió hasonló, mint eddig mindenhol :) Nagyon érdekes ország ahová vissza kéne jönni és elmenni megnézni, hogy vidéken milyen az élet (garantáltan teljesen más arcát mutatná Kína). Pekinget is szívesen ajánlanám bárkinek (már csak a történelme miatt is), viszont nem biztos, hogy az első helyen lenne, ha új várost kéne keresnem lakhelyül :)