Tegnap reggel (a gondviselés és amerikai pofátlanság segítségével :)) sikeresen átröppentem Tanzániába. A sofőrrel reggel 6-ot beszéltünk meg (ő és a főnöke is megerősítettek, hogy bőőőven elég lesz, ne aggódjak. Aztán éjfél után írt a sofőr, hogy reméli 5:30-ra kész leszek - amit én már csak reggel olvastam, 5:20 körül. Nagyon nem pörögtem túl, gondoltam, hogy nem lesz ott félre, de a 6:10-es érkezés azért már az ingerküszöböm határán volt :) (amúgy van Uber Nairobiban, szóval alternatíva lett volna).

A reptéren őrült tömeg és csiga lassú beléptetés, online chek-in nem működik (illetve azt mondta a masina, hogy nincs foglalásom :)), úgyhogy izgalmas lett. Egy hölgy járt körbe és mondogatta, hogy melyik járatok utasai mehetnek előre, de a kutya sem értette mit mond. Egy amerikai csoport mellett álltam és mintha az én járatomat hallottuk volna, úgyhogy az egyik hölgy áttuszkolt engem a kordon alatt (egy 60 literes táska hátul, 32 literes elöl, persze mindkettő bucira tömve), hogy menjek csak, ezen ne múljék. Senkit nem zavart, hogy besurranok, de az eddegi tapasztalatok alapján a legtermészetesebb dolog itt, hogy valaki fogja és beáll a sor elejére. A sorban állók arca pedig meg se rebben. Lényeg a lényeg, egy kis futással elcsíptem a gépet és egy kávédarálóval átröpültünk Tanzániába.

A reptérről a túraszervező elfuvarozott a szállodába (55km - de azért nem M5 minőségű út :)), ami amúgy tök korrekt, kb otthoni gyengébb 4 csillagos. Röviden a benyomások: szegényebb, mint Kenya (plusz ez "vidék"), sok a bodega és kosz az út szélén. Alapvetően mezőgazdaságból élnek errefelé az emberek, mindenütt bevetett földek vannak. És durván nagy csomagokat cipelnek a fejükön egyensúlyozva :)

Délután csak kimentem ebédelni, ahol egy dán-svéd expat házaspárral ültem, mivel nem volt hely és a pincér fogta, leültetett az asztalukhoz. 4.5 éve élnek itt, de nem nagyon merültek el a helyi kultúrában, természetben, inkább a kis buborékukban élnek.

Még volt egy gyors bolt látogatás, voltam Afrika közepén (félúton Kairó és Fokváros közt), aztán pihi, eligazítás, vacsi. Ma indulunk a túrára (egy Ausztrál pár és egy Dél-Afrika - Amerika barátosné páros lesz még - meg persze a vezetők, hordárok). Net és térerő nem lesz, úgyhogy blogolás is szünetel :) Ill majd a tegnapi élményeket is később írom meg részletesen, most hátizsák fel!