Kaikoura - A sziget keleti oldalán, Christchurchtől északra elterülő városka. Sokáig csak egy csendes halászfalu volt, aztán felismerték az adottságaiban rejlő potenciált. Egyik különlegessége, hogy közvetlenül a part közelében 2000m feletti hegyek húzódnak, így egyszerre gyönyörködhet az ember az óceán horizontjában és havas hegycsúcsokban. Vagy akár nézheti a csúcsokat pancsolás/szörfözés közben - előbbi nekünk is tervben volt, de annál nagyobbak voltak a hullámok és hűvösebb volt az idő, hogy végül a habok közé vessük magunk. A másik különlegesség az előbbi "folytatásából", illetve inverziójából adódik. A parttól csupán 500 méterre 1200 méter mélyre süllyed a tengerfenék, az áramlatok pedig felhozzák a mélyből az élelmet a vízfelszínhez közel. Ennek köszönhető, hogy kiemelkedően gazdag Kaikoura vízi élővilága és fóka kolóniák, delfinek, kardszárnyú delfinek, bálnák találhatóak egészen közel a parthoz. Be is neveztünk egy kisrepülős bálna-lesre, ami kicsit csonka lett, mivel a bálna "megszegte" szokásos merülés-feljövetel menetrendjét és csak a repülés legvégén bukkant fel, így kevés időnk volt megfigyelni őt. A táj viszont nagyon különleges volt és a kisrepülős élményt is kipipálhattuk a bakancslistáról :) Bónusz: pont azon a hétvégén volt egy nagy autó show Kaikouraban, úgyhogy természetesen még jelenésünk tettük, mielőtt indultunk vissza Christchurchbe.
Christchurch - A nagy campervan-es életstílus jegyében felvettünk egy stoppost útban vissza Christchurchbe. Amikor már megálltunk és láttuk közelről a fazont, inkább meggondoltuk volna magunk, de hát a jószívünk... Egy idősebb pasas volt (de nagypapának messze túl fiatal..), aki az unokája szülinapjára ment. Wellingtonból kompozott le a déli szigetre és akinek jönnie kellett volna érte, hogy levigye Christchurchbe az nem jelent meg. Elég szakadt fazon (nem az értelmiségi körökben mozog), tele tetoválásokkal, építkezéseken dolgozik és a sörösüveget nem sokszor engedi el.. (Két litert megivott a két órás út alatt) Cserébe a szája is sokat járt, igazából semmivel sem elégedett, és az f-betűs (b-betűs) szó megfelelő használatát is megtanultuk tőle: bárhol, bármikor és lehetőleg minél halmozottabban :) Elég hamar elegünk lett az Új Zéland realityből, de nem raktuk ki a szűrét, végülis laza campervanesek vagyunk, nem? Plusz egy kis ízelítő soha nem árt azokból a körökből, amikben nem mozgunk (habár a "kis" ízelítő már 10 perc alatt megvolt). Piros pont, hogy előkapta a fazon a mini hangfalát és elég jó zenéket játszott, de azért fellélegeztünk mikor beértünk Christchurchbe és búcsút inthettünk neki.
Miután kora délután leadtuk a kocsit még volt egy fél napunk városnézésre (aztán egy újabb éjszakánk a reptéren - de ebben már nagyon rutinosak vagyunk!). Kb 350 ezer lakosa van Christchurchnek, de a városközpont elég picike, négyszer-ötször simán keresztbesétáltunk rajta (mondhatni a nap végére már ismertük mint a tenyerünket). A 2011-es nagy földrengésből még mindig nem lábalt ki a város, rengeteg a leomlott épület és az üres placcok. Sok helyen viszont kreatív, művészi installációkkal próbálják a sivárságot megtörni, ami azért adott némi karaktert a városnak. Viszont le voltunk döbbenve, hogy szombat este ellenére mennyire kihalt volt a város és a helyek többsége 6 körül bezárt. Úgy kellett helyet vadásznunk ahova be tudunk ülni egy kicsit. Egy helyre viszont határozottan megérte elzarándokolnunk: Pedro sült bárányos standjához. Mondhatni világhírű a hely (mindenhol azt írták, hogy aki bárányt akar enni Új Zélandon, ide jöjjön), annak ellenére, hogy egyetlen ételt szervíroznak, azt is csak elvitelre: sült bárány lapos krumplival. Ezt az egyet viszont zseniálisan csinálják, mind a tíz ujjunkat megnyaltuk utána (szó szerint, mert az egyetlen opciónk az volt, hogy egy parkban ülünk le megenni :)).
Új Zéland!!
A rövidke 8 napos Új Zéland túra után már értem miért jönnek ide hónapokra utazók. Annyi gyönyörű hely van, hogy egy év alatt sem lehetne tán mind bejárni. Ha minden szép helyen és kilátónál megállunk, Queenstownig sem jutottunk volna hat nap alatt :) Pár meglepő vagy kevésbé pozitív dolog azért volt, valami kivetnivalót mégis is csak kell találni. Ami kevésbé volt túrista-barát, az a nyitva tartás - nagyon sok üzlet, turista program, étterem bezárt 5-kor, ami az egész napos jövés-menés mellett kicsit megnehezítette a dolgunk. Másik negatívuma Új Zélandnak a drágaság. Minden nagyon drága volt, 1 liter benzin 1.8-2.0 NZD közt mozgott (1NZD=195HUF), egy csomag keksz $5 volt, egy villásreggeli $20+, illetve a turista programok is igen magasan voltak árazva. Másik meglepő dolog, hogy rengeteg kínai volt, a turisták nagy részét ők tették ki, és rajtuk kívül is egész sok ázsiai látogatót láttunk. Veráék mondjuk mondták is hogy Aucklandben rengeteg kínai van, ők teszik ki a város ~18%-át.
Új Zéland természeti szépségét azt hiszem kár tovább ragozni , úgyis kifogytam már a jelzőkből.. Viszont az emberek kedvességét még kiemelném - gondolhatnánk, hogy ilyen kis népsűrűségnél mufurcok és zárkózottak az emberek, mivel sokan a semmi közepén, eldugott helyeken laknak, de pont hogy nyitottak és segítőkészek voltak, biztos örülnek, hogy végre látnak valakit ;) Illetve mondták, hogy nyolcból egy új zélandi a turizmusból él, úgyhogy van okuk kedvesnek lenni. Ennek megfelelően nagyon turista barát is az ország. Az összes turizmusban foglalkozó cégnek van ingyen hívható száma például, ahol infót lehet kérni. Rengeteg helyen vannak iSite-ok, azaz információs irodák, ahol nem csak számtalan brosúrát és térképet lehet begyűjteni, hanem hihetetlenül kedves, nagyon jól informált személyzet is van. Akármilyen kérdéssel-kéréssel mentünk, mindig sikerült egy jó kis tervet összerakniuk, ami a szűkös időnknek és budgetünknek is megfelelt. További turista-barát jó pont: rengeteg helyen van ingyen wifi, nem csak éttermek és szállodák, de városok is nyújtanak időnként ingyen net lehetőséget - úgyhogy tényleg igazi turista paradicsom!
Viszont minden további érzelgősség és áradozás helyett: <3 <3 Új Zéland
Ui: Buenos Airesben csomó kiwivel találkoztam, mivel az Argentína – Új Zéland rugby meccs hetén voltam ott és ismét megbizonyosodtam róla, hogy mennyire jópofa, laza, csupa szív emberek a kiwik! Sokat lehetne tanulni az életszemléletükből és abból hogyan állnak az emberekhez általánosságban.
