Pénteki nap reggelén érkeztem Pekingbe, ahol egy ismerősöm, Ellena volt a vendéglátóm, illetve még két kollégám látott el infókkal, útitervvel, tippekkel. Ellena dolgozott aznap, úgyhogy egy idegenvezetőnek tanuló ismerőse, Peggy istápolt aznap. A reptér után ledobtuk a cuccom Ellenánál és már indult is a városnézés. Jó turista módjára a Tiananmen téren és a Tiltott Városban kezdtünk. Ismét levontam a tanulságot, hogy ilyen típusú helyeket sokkal jobb idegenvezetővel megnézni - nem csak rengeteg plusz háttér infóval szolgált a leányzó, hanem azt is tudta melyik részekbe érdemes bemenni és hol van talán kicsit kevesebb turista. Óriási tömeg volt ugyanis, legfeljebb az égről tudtam volna úgy képet csinálni, hogy nem lóg bele senki. A tömeg némiképp rontott az élményen, de kihagyni tilos lett volna ezt az állomást, így legalább a klasszik turistahelyből is volt ízelítő ;)

Innen a Jingshan dombra mentünk fel, ahonnan nem csak gyönyörű kilátás nyílik a Tiltott Városra, de a turista/m² mutató is lényegesen barátibb volt - a 30+ fokban lépcsőzés megtizedelte a nézelődőket. (és most már senki nem reklamálhat, van bőven bizonyíték, hogy én is ott voltam :))

Miután szusszantunk egyet és kigyönyörködtem magam, elindultunk egy rendőrséget keresni. Hivatalosan ha nem szállodában száll meg a holmi jött-ment turista, hanem ismerősnél alszik, akkor 24 órán belül be kell jelentkezni egy rendőrségen. Be is mentünk egy őrsre, ahol azonban a rendőrkisasszony elküldött azzal a címszóval, hogy  kell a lakás tulajdonosi igazolása. Amit érdekes lett volna beszerezni, mivel Ellena csak bérlő. Itt már érződött, hogy 2+ hete utazgatok és a stressz szintem jelentősen csökkent, úgyhogy magamhoz képest elég lazán kezeltem a szitut :) A két szuper Kína-infoforrás kollégámat hívtam segítségül, hogy mennyire kell ezt a bejelentkezést komolyan venni, és végül egyikük nagykövetségi ismerősétől megtudtuk, hogy nem kell izgulni, nem nagyon nézik (vagy legrosszabb esetben kapok valami büntetést a reptéren távozáskor).

Miután ezt is letudtuk elmentünk a Beihai és Houhai tavakhoz, amik a város közepén, a Tiltott Várostól nem messze terülnek el (habár a szöuli 24 km-es 'minden egy helyen a közelben van' napom után lehet nem megbízható a távolság érzékem). Nagyon tetszett mindkét tó, a Beihai egy "előkelőbb", uralkodói park, belépővel, gyönyörű kerttel és tóparttal. A Houhai tó lazább hangulatú, itt standok sorakoznak a parton mindenféle étel-ital opcióval és egy bárokkal teletűzdelt utca is van a közelében. Igazán felüdítő a városban két ekkora, ilyen szépen karbantartott tó és tópart - a hőségben kimondottan felüdítő volt mellettük sétálgatni.

A tavaktól besétáltunk egy városrészbe ahol a Hutongok, tradícionális kínai házak találhatóak. Egyes házak szépen fel voltak újítva, pár utca turista szenzáció lett éttermekkel és különböző üzletekkel tarkítva; más részein pedig továbbra is helyiek élnek és kis bepillantást lehetett nyerni a mindennapjaikba. Innen már vettük az irányt az étterembe, ahol Ellenával találkoztunk és stílszerűen pekingi kacsát vacsiztunk. Az étel fantasztikusan finom volt, a pálcika technikám viszont még elég gyenge volt - úgyhogy minden falatért megküzdöttem ;)